nap múlva

postheadericon Előadók, előadások

Folyamatosan bővülő tartalom...

Bajzáth Mária

Balázs Lajos

Kádár Annamária

Kerekes Valéria

Kovács Marianna

Stiblár Erika

Szávai Ilona

Végh Balázs Béla

 


Bajzáth Mária

Bajzáth Mária

NÉPMESEKINCSTÁR MESEPEDAGÓGIA

A Népmesekincstár Mesepedagógiai Módszer, alapját a mesehallgató gyerekek életkori sajátosságai, az őket foglalkoztató kérdések, és a népmesék összekapcsolása képezi. A mese fonalát összekötjük népi játékokkal, népdalokkal, néptánccal, találós kérdésekkel, kézműveséggel-alkotó, folyamatokkal, s ezek segítségével vezetjük közelebb a gyerekeket a természet örök rendjéhez, és önmaguk belső harmóniájához. A hagyományos kultúra komplex egységélményt közvetített a növekvő gyermeknek, a mese és a népköltészeti alkotások alkalmasak arra, hogy test-lélek-szellem egységben gondolkozó, életet támogató, élmény és örömközpontú pedagógiánkat segítsék. A népköltészeti alkotások segítenek abban, hogy a gyerekek a környezetüket, a testüket, az érzelmeiket tudatosítsák, értelmezzék, és megértsék. Felölelik és leírják az élet minden mozzanatát, didaktikus magyarázat nélkül, a jobb agyfélteke tevékenységére alapozva.

A naponta ismétlődő mesélés-mesemondás és mondókázás, a pedagógus közös játéka, tánca, éneklése a gyerekekkel minden résztvevő számára örömforrást jelent. Fontos szerepet kap még a mozgás, a kézművesség, az alkotás, a párbeszéd minden formája, az érzékszervek-érzékelés fejlesztése. Kapcsolatkeresés a minket körülölelő világgal, a földdel, a vízzel, a tűzzel, és a levegővel. Ezek a tevékenységek a gyerekeket a mesék kapujához vezetik, amelyen belépve mindenki megtalálhatja a mese – számára érvényes – neki szóló üzenetét. A tevékenységek célja az is, hogy segítségükkel felfedezzék az összefüggéseket a világban, képesek legyenek ebben a rendszerben önmagukat elhelyezni, kapcsolódni másokhoz, és megtalálják a saját helyüket.

Az előadóról...


Balázs Lajos

Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi előadótanár

A GYERMEKAKARÁS MINT A NÉPMESÉK ÉS SORSFORDULÓ-SZOKÁSOK EGZISZTENCIÁLIS PROBLEMATIKÁJA

,,Ó, én uram, Istenem, csak egy akkora kisgyermeket adj, mint egy babszem, holtomig mindig áldalak érte.”

Az előadás a gyermektelenség tragikus életérzését tekinti át és állítja párhuzamba a népi kultúra két kategóriájában: a mesékben és a sorsforduló-szokások gondolatvilágában, cselekvési stratégiájában. A mesehősök: szegényember-szegényasszony, fiatal király és királyné, öregkirály és királyné, molnár és feleség stb., és az általam megismert csíkszentdomokosi parasztcsaládok gyermektelenségi gondjai jelennek meg a gyermekeszmény, gyermekszeretet eszmeiségével együtt.

Az összehasonlító vizsgálatok alapján az a következtetés fogalmazódik meg, hogy a paraszti közösség életszemléletében a gyermek léte/nemléte egzisztenciális kérdés és ügy volt, hogy a gyermek választása, akarása, sartre-i értelemben, az önmegvalósítás egyik alternatívája, a meg nem valósulás, a sikertelenség pedig szorongó, vívódó közügyi súllyal bíró lelki állapotot szült mind egyéni, mind közösségi szinten.

Különös hangsúlyt nyer a mesék realizmusa az által, hogy a szülés/születés szokásvilágából hozott példák beigazolják: a mesék világa nem fikció. Megható az a felismerés, hogy a gyermekért a csíkszentdomokosi asszonyok mesei sorsokat, helyzeteket élnek meg: úgy éreznek, élnek, úgy járnak el, mint a mesehősök. És fordítva: a mesék gyermekért sóvárgó asszonyai, mintha a gyermektelenséggel, meddőséggel, nemzési kudarcokkal küszködő csíkszentdomokosi asszonyok, anyák közül léptek volna át a mesék „kellene-lenni” világába.

A mese vágyvilágának és a szokás valós és cselekvő vágyvilágának összecsengéséből, szinkronizációjából a gyermek-kérdés körüli azonos világ- és életszemlélet, egyazon kultúrán belüli szellemiség konvergenciája olvasható ki.

Az előadóról...


Kádár Annamária

Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus

ÁLTALÁNOS MESEPSZICHOLÓGIA

A mese ugyanis az én megközelítésemben nemcsak népmesét és műmesét jelent, hanem a saját életmesénket is: azt a történetet, amelyet önmagunkról, gyökereinkről, hitvallásunkról, álmainkról és céljainkról, félelmeinkről és fájdalmainkról, kudarcainkról és győzelmeinkről mondunk el önmagunknak és a gyermekünknek. Ezt ráadásul nemcsak este vagy az erre szánt pillanatokban, de folyamatosan meséljük, sokszor szavak nélkül is - a jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, önmagunkhoz, az emberekhez és a világhoz való hozzáállásunkkal.

Szülőként, pedagógusként a nevelés során is a magunk történetét meséljük. A szabályok, határok kijelölése és betartatása; a motiválás; a problémamegoldás kérdéseiben történő választások mind rólunk, a mi világképünkről szólnak. Tetteinkkel meséljük el, hogy miben hiszünk, miért küzdünk, mi az, ami továbbvisz a nehéz helyzetekben - és azt is, hogy mikor adjuk fel. Bár egy-egy nevelési probléma kapcsán legtöbbször a gyermekünk viselkedésére fókuszálunk, azt szeretnénk megváltoztatni, rólunk mesél az is, hogy melyik az a konfliktushelyzet, ami drámai feszültséget okoz bennünk, és az is, hogy mit kezdünk vele. A gyermek bámulatos pontossággal mutat rá arra, amin dolgoznunk kell, a vele kapcsolatos nehézségek jelzések - és egyben lehetőségek is a továbblépésre. Felhívják a figyelmünket arra, hogy miben kell változnunk, fejlődnünk. Igen, ha engedjük, gyermekünk átírja a történetünket - és ebben a folyamatban mi válunk tanulóvá.

Az előadóról...


Kovács Marianna

Kovács Marianna mesemondó

A HAGYOMÁNYOS MESEMONDÁS

A régi mesemondók mestersége éppúgy hagyományozódott generációról generációra, mint bármely más hagyományos népi mesterség. A mesemondó figyelte hallgatóságát és előbb-utóbb ki is választotta azokat, akiken látta, hogy tehetségük van arra, hogy tudását átvegyék. Így tudott a mese szájról szájra járni.

A hagyományos mesemondás Raffai Judit mesekutató, folklorista meghatározása szerint: a népmese szóbeli, közösségi művészet, amely a hagyományozódás során szájról szájra száll, alkalomhoz kötődik és változatokban él. A Hagyományok Háza Magyar népmese - Hagyományos mesemondás képzése, a mesére, mint szövegfolklórra tekint, így néprajzi jellemzőit tartja szem előtt. A mesekutatás eredményeit figyelembe véve a képzés a hagyományos mesemondói formára épül, hangsúlyozza, hogy megszűntek a hagyományos mesemondás alkalmai és színpadra szorult mesemondó értő közönség nélkül magára maradt. Ha mindez igaz, márpedig saját bőrünkön tapasztaljuk ennek jogosságát, sok kérdés vetődik fel. El kell-e fogadnunk, hogy a mesemondás, mint előadói tevékenység működhet csak tovább? Pusztán gyermekekkel fogalakozó szakembereknek jut az a kiváltság, hogy saját közegükben mesélhetnek úgy, mint az régen szokás volt? További lényeges kérdéseket vet fel a mese nyelvének "zártsága". Jogában áll-e a mai kor mesemondójának alkalmazni saját, avagy környezete modern kifejezéseit? Avagy a tájszavak megtartása a cél? Ha mindkettő, hol a határ?

A Hagyományok Háza tanfolyam nyolc évfolyamából kikerült mesemondók és rajtuk kívül számos olyan mesemondó, aki a mesterségét maga tanulta vagy örökségül jutott neki, immár jelentős tapasztalatra tettek szert, így itt az idő, hogy elkezdődjön a mesemondás új szakasza. Ennek segítésére alakult a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület, http://www.meseszo.hu, amelynek célja, hogy a szövegfolklór és a hagyományos mesemondás ügyét felkarolja, értékeit megismertesse a világgal, kapcsolatot teremtsen mesemondó, folklorista, pedagógus, és minden meseszerető ember között.

Az előadóról...


Kerekes Valéria

Kerekes Valéria drámapedagógus, tanársegéd

NÉPMESÉK A DRÁMAPEDAGÓGIÁBAN - A "MESÉT MÁSKÉNT" MÓDSZER

Meglátásom, hogy népmesék módszertani felhasználásának lehetőségei az oktatáson és nevelésen belül hangsúlyosan az irodalmi nevelés részeként jelennek meg. A népmesék azonban tágabb értelemben is részesei lehetnek egy meghatározott nevelési folyamatnak és az erkölcsi nevelés mellett, az érzelmek kibontakoztatására és alakulására is nagymértékben hatással vannak. A meséket meghallgatásuk után átlagosan kétféleképpen használhatjuk. A dramatikus játék vagy mesedramatizálás révén egy reprodukciós folyamat részeként, újrajátszhatjuk egy adott történet egészét vagy annak egy-egy kiemelt részét, attól függően, hogy mit szeretnénk elérni azzal a csoporttal, akivel dolgozunk. Ebben az esetben kisebb-nagyobb mértékben megmaradunk a népmese kötött szerkezeténél, szereplőinél, helyszíneinél stb. Amennyiben viszont a népmesét egy ún. érzelemindító eszközként használjuk és annak minden elemét érintőlegesen vagy teljesen átvitt értelemben alkalmazzuk, megérkezünk a drámajátékok mezsgyéjére. A Mesét másként módszer a drámapedagógia eszköztárát a népmesék érzelmi üzeneteihez igazítva segít a gyermekeket és felnőtteket egy mélyebb és gazdagabb mesei megélésben. Előadásom során a módszer leglényegesebb alkotóelemeit, felhasználási lehetőségeit és hatásrendszereit foglalom össze.

DRÁMAPEDAGÓGIA ÉS NÉPMESE MŰHELYMUNKA

A különböző népek életfelfogását, hitrendszerét, megoldási stratégiáit magukban foglaló történetek változatos és gazdag élmények forrásai lehetnek. A műhely során a Mesét másként módszer mentén haladva a drámapedagógia eszköztárából merítünk. A különböző típusú drámajátékok segítségével közösen megtapasztalhatjuk pedagógiai foglalkozás keretén belül a népmeséknek egy másfajta megélési szintjét és módszertani felhasználásuk újszerű lehetőségeit.

Az előadóról...


Stiblár Erika

Stiblár Erika pszichológus

A NÉPMESÉK PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSAI

Az utóbbi években látható, hogy a mesék életének megújulása történik, a szakmai és laikus közönség egyaránt nyit feléjük. Ezáltal a népmeséket az aktuális életmódunkhoz igazítva abban a formában alkalmaztuk egyre gyakrabban, ahogyan a modern felfogásnak megfelel. Szegmentált tevékenységekbe rendezve, tudományos és gyakorlati feladatokba igazítva. A gyakorlatban azonban a „talpára esett szó” befurakodik a hallgató lelkébe, és akárcsak régen, ma is életre kel. Éppen ezért a mesével való foglalkozások az értelmezésekkel, feldolgozásokkal, megfejtésekkel akarva vagy akaratlanul a lélektan területére kerülnek. Ami régen spontán terápiaként és nevelésként megtörtént, azt ma már tervezzük, irányítjuk. Akik a mese spontán élvezetén túl is foglalkozunk a népmesékkel, dolgozunk a lélektani vonatkozásaival is. Ismernünk kellene a mese lélekre gyakorolt hatását ha pedagógiai vagy pszichológiai célból alkalmazzuk. De még a közösségépítést és kultúraközvetítést szolgáló mesemondó is jó, ha tudja, milyen sokrétű szimbolikus történeteknek ad hangot. Szerencsés esetben a foglalkozás céljához illesztjük és a jó megérzés mellett tudatosan választjuk a mesét, továbbá szándékosan alkalmazzuk a hatásmechanizmusukat. A lélektan felől közelítve magyarázatot kaphatunk arra, hogy miért hat valakire egy-egy mese. Megérthetjük a benne levő sokat hangoztatott bölcsesség egy-egy szikráját, és az élményen túl megtapasztalhatjuk, hogyan alkalmazható az életünkben. A mesékbe bevezető kutató munka a mesehős világgá induló, néha mindent kockáztató vállalkozásához hasonló, a felmerülő összes lehetőséggel és veszéllyel együtt. Az előadásban a legalapvetőbb lélektani fogódzókat mutatom be, amire a mesemunka során szükség lehet.

A Lélekrendező mesemunka módszertana úgy pattant ki, mint Jankó a babszemből. Lélektani alapokra épülő, relaxációs - szimbolizációs és művészetterápiás eszközöket magába foglaló módszer. A mese megélésben sok esetben manapság már elkél a segítség. Az élmény kialakulásában, a személyes mondanivaló megragadásában és a megértés elindításában van szerepe az első foglalkozásnak. A drámapedagógia eszközeivel hatalmas játéktér nyílik ki a mesében már elmerült résztvevő számára. A mozgás és szerepjáték segíti az élmény feldolgozását és a tapasztaltak továbbgondolását. A dramatikus folyamat során a személyes élmények, utak közös kinccsé válnak, gazdagítva az Én -s Te kapcsolatot. A műhely során két szakma találkozásában, két módszer összefonódásában élvezhetik a mese lelket gazdagító mélységeit.

Az előadóról...


Szávai Ilona

Szávai Ilona

A MESE HÍDSZEREPE

A mese műfaját (történetileg) nem indokolt csak a gyerekkorhoz kötni, de ha az Olvasó mégis engedne eme beidegződésnek, akkor viszont a gyermekkor és a „gyermeki” lényegéről nem szabad megfeledkeznie. Illetékességünk a mesében megkérdőjelezhetetlen!

A FORDULÓPONT folyóirat hasábjain másfél évtizede emlegetünk emberi közös nevezőként: „mindannyian voltunk gyerekek, és nekünk is vannak, (remélhetően) lesznek gyerekeink”. És amint folyóiratunk Kodály Zoltántól kölcsönzött mottója is jelzi: "Vegyük komolyan a gyermeket: minden egyéb ebből következik."

A mese világáról szól a FORDULÓPONT történetében már sokadik összeállítás, a 63-ik szám is, amelyet ajándékba kapnak a 2014-es sepsiszentgyörgyi Népmese Napja erdélyi résztvevői. E szám majd mindenik írásában előfordul hivatkozás a „híd”-ra, mely nem csak (gyermeki?) álmaink és a valóság között tátongó szakadékokat képes áthidalni, hanem emberi világunk teljesség-elvű dimenziói felé vezet.

http://www.fordulopont.hu |  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Az előadóról...


Végh Balázs Béla

Végh Balázs Béla

MESE ÉS LÍRA MEZSGYÉJÉN: MÍTOSZTEREMTÉS LÁSZLÓFFY ALADÁR HARMATJÁTÉK CÍMŰ VERSÉBEN

A versben megjelenített szimultán témában Lászlóffy Aladár sajátos versvilágára ismerhetünk, arra az egyéni eljárására, amellyel sokszor egymástól különböző vagy éppen egymáshoz hasonló valóságelemeket egyesít. További szövegteremtő sajátosságként határozhatjuk meg a műfaji határesetek alkalmazását. Az olvasó választhat a még nem vers vagy a több mint vers alternatíva között, egyfajta önmegvalósító játék ez, ugyanakkor szabadság is, szövegteremtő szabad játék, a műfaj, a nyelv, a forma, a szabályok határainak átlépésével, egyszerre teremtve meg a befogadás és az értelmezés szabadságának feltételeit.

Az előadóról...


 

Share
 
Nemrég frissült...
Rendezők, Támogatók

Magyar Olvasástársaság

Hagyományok Háza

NKA